A középkor beköszöntével az ókori világ csillagászati tudása nagyrészt feledésbe merült. Ami fennmaradt, abból is csak azt tartották tanulmányozásra méltónak, ami összeegyeztethető volt a keresztény vallás dogmáival.
Az egyház tiltotta ugyan, de nagy népszerűségnek örvendett csillagjóslás áltudománya, amely az egyes emberekre való jövőt a csillagok és bolygók állásából próbálta meg kiolvasni.
A 16. század elején Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász kísérelt meg egy bolygótáblázatot készíteni. Munkája közben felfedezte, hogy a bolygók nem a Föld a körül, hanem a Nap körül keringenek.
Geocentrikus világkép
Néhány évtizeddel később Giordano Bruno már azt hirdette, hogy a Nap is csak egyike a megszámlálhatatlanul sok csillagnak. Kopernikusz nem sokkal halála előtt merte kiadatni bolygópályákra vonatkozó művét, amelyet a pápai hatóság azonnal betiltott, Giordano Brunót pedig tanaiért máglyára ítélték.
Heliocentrikus világkép
Csillagászat 